Emlősök:
Kezdjük is a 10 legszebb macskafajjal!:
10. Manx-Nincsen macska farok nélkül?
De van! A Manx cica Angliából, Man kikötővárodból származik! Legjellemzőbb tulajdonsága: Vagy nincs fark vagy csonkolva van farkincája!
9.Amerikai rövidszőrű cica
AzAmerikai rövidszőrű macska a 8. legnépszerűbb az Egyeesült államokban. Eredetileg hajóban tartották, hogy elfogja az egereket.-erre még ma is képes ha ráneveljük!!!
8. Chausie macska
A Chausie amikor még kicsi a bundája csíkos vagy pöttyös, de ahogy felnő a minta elhalványul. A chause macska kétszer akkora mint egy sima házimacska, nem csoda ha nagy térre van szüksége.
7.Török angóra
A török angóra macskát gyakran összekeverik a perzsa cicával hiszen hasonlóan bájos és bundás. Még a fülén s szőrpamacs nő, szőre selymes és hosszú, sőt "királyi" nyakfodruk igazán jellegzetessé teszi őket!
6. Ragdoll
A Ragdoll cicus megéri a pénzét. De komolyan! Hiszen ha szerető és hűséges állatra vágyunk aki ráadásol egy szőrgombóc is, akkor a Ragdoll, a nekünk való macsek!
5. Toyger
Hazánkban alig ismert ez a macskafaj. Ha egy panelházban végigsétálnánk vele akkor nem kicsi feltűnést keltenénk! A Toyger ugyan akkora méret mint egy házimacska de a mintája a tigrisére hasonlít. A feje és testalkata is nagyon hasonlít sőt még mozgása és pajkossága is nagyon hasonló de még a víztől sem riad vissza, hanem pajkosan pancsol benne.
4.Perzsa macska
A régi legenda szerint a perzsa cicát egy varázsló teremtette szürke füst, két távoli csillag és egy tűzből kipattant szikra ártal. Akárhogy is volt ma ez a macska a mai legarisztokratikusabb macskafaj. Természete szelíd és nyugodt, ő inkább a kanapén heverészik mint, hogy kimenjen a hóba ugrándozzon vagy fáramásszon!
3.Ashera macska
Ha szeretnél a házba egy leopárdot akkor az Ashera macska a megfeleleő választás! Az ázsiai leopárdmacska és az afrikai szervál keresztezéséből tenyésztették ki, ugyan kiscicaként akkora mint egy közönséges házicica, de felnőtt korára több mint 1m magasra is megnőhet.
2.Homoki macska
Leginkább Pakisztánban, Iránban illetve Saharában, Észak-Afrikában található meg ez a cica. A homoki macska teljesen beleolvad környezetébe, és alkalmazkodva környzetéhez tappancsán olyan vastag a bőr, hogy gond nélkül tud közlekedni a forró homokban. Füle fejének oldalán van, ami vadászat közben jelentősen fontos mert így nem lóg ki a szikla mögül.
1.Skót fold
Ki tudna ellenálni egy ilyen aranyos cicusnak? A Skót fold cicák egyenes füllel jönnek a világra és csak 3-4 hét után kezd lekonyulni apró kis fülecskéjük.
Mi tudunk gondoskodni hőháztartásunk szabályozásáról, azonban kis kedvenceink csak ránk számíthatnak! Ezért az alábbi tanácsokat kérjük olvassátok el, és fogadjátok meg:
Ha nem voltunk mégsem elég körültekintőek és bekövetkezett a legrosszabb, mit is tehetünk,
Hüllők és Kétéltűek:
A békagyíkok a pikkelyes hüllők rendjébe (Squamata), a leguánfélék családjába (Iguanidae) tartoznak. A természet évmilliókon át formálta ezeknek az álltoknak a testét, hogy minél jobban tudjanak alkalmazkodni a mostoha környezeti viszonyokhoz. Kerekded testük egészen lapos és kicsi, csak egy-két fajuk éri el a férfitenyérnyi méretet.
Sajátosságaik:
Nyakszirtjükön kemény, hegyes tüskék sora meredezik – innen kapták másik nevüket: szarvasbékák-, sőt egész testüket kúpos pikkelyek és szúrós tüskék borítják. A szemek fölött szintén 6-10 erős tüske sorakozik. E képződmények hossza és egymáshoz viszonyított nagysága az egyes fajokra jellemző, ezért megkülönböztetésükre jól fölhasználható. Négy lábuk nagyjából egyenlő hosszú, 5-5 ujj van rajtuk, ezek éles karmokban végződnek. Farkuk általában rövid, tömpe, a törzsüknél sohasem hosszabb. A különféle fajok színe a környezettől függően más és más, de rendszerint a barna valamelyik árnyalata. Színüket ne tudják változtatni, de a sárgás talajon élőknek többnyire a színezete is a földéhez hasonló, míg a vöröses háttérben élők alapszíne rózsaszínes.
A békagyíkok az Egyesült Államok nyugati felének és Kanadának a sivatagos, félsivatagos vidékein honosak. Mexikóban is sokfelé előfordulnak. Nappali állatok, esténként villámgyors mozdulatokkal a laza, száraz talajba ássák magukat. Hüllők - tehát hidegvérűek -, ezért a napon sütkéreznek, s így testhőmérsékletük csaknem eléri az emberét. (A lehűlt állat lomha mozgású lesz, és könnyen a ragadozók áldozatául eshet).
Kihalás fenyegeti a hüllők közel 1ötödét!!!!!!!!!!!
A Londoni Állattani Társaság vezetésével mintegy kétszáz szakértő kapcsolódott be a vizsgálatokba, amelyek során ezerötszáz, találomra kiválasztott hüllőfajt vettek górcső alá. A tudósok az adatok alapján arra jutottak, hogy a hüllők 19 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, ezen belül 12 százalékuk veszélyeztetettségét kritikusnak lehet minősíteni. A felmérés szerint a fajoknak csaknem a fele sebezhető állapotban van.
A hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) négylábú magzatburkos állatok. Négy ma élő rendjük ismert: a teknősök (Testudines), a krokodilok (Crocodylia), a felemásgyíkok (Sphenodontia vagy Rhynchocephalia) és a pikkelyes hüllők (Squamata). Az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálhatók, kiváltképp a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken. Egyik fajuk sem képes testhőmérsékletének állandó értéken tartására, ezért hideg vérűeknek is nevezik őket. Egyes teknősfélék kivételével valamennyi hüllőt szarupikkelyek borítanak, és tüdővel lélegeznek.
A hüllők több millió éve léteznek, őseik olyan kétéltűek, amelyek szárazföldön és vízben egyaránt éltek. Becslések szerint ma mintegy 9500 fajuk van.
"Ezek az állatok fontos szerepet töltenek be a táplálékláncban, zsákmányszerzőként és prédaként egyaránt - idézte a felmérést ismertető BBC News a tanulmány vezető szerzőjét, Monika Bohmot. - A kockázat az, hogy ha egy fontos szem kiesik, akkor az egész táplálkozási folyamat átalakulhat, akár drámai módon."
Elmondta azt is, hogy mivel a hüllők sok faja sajátságos környezetben és egyedi éghajlati viszonyok között él, rendkívül érzékenyek a természeti feltételek legapróbb változásaira.
A tanulmány szerint az egyik legveszélyeztetettebb egy Bolíviában élő gyíkfaj (Ameiva vittata), amelyből évek óta nem láttak élő egyedet: félő, hogy már ki is halt. Elképzelhető, hogy hasonló sorsra jutott a Haitin honos kilenc anolisz gyíkfaj közül hat. Az édesvízi teknősök fele veszélyeztetett, harminc százalékuk teljesen eltűnhet. Bohm szerint a teknősöket nemcsak a környezeti változások érintik károsan, hanem élelmiszerként és házi kedvencenként is vadásznak rájuk.
Óriáskígyó:
Különösen azért adhat okot félreértésre az óriáskígyó elnevezés, mert a piton illetve a boafajok többsége a közhiedelemmel ellentétben nem nagy. Sőt olykor kifejezetten kistestűnek mondhatók.
Persze vannak köztük valóban gigászi méretű fajok, egyedek. Vélhetően a régmúlt időkben ezeket a nagytestű állatokat fedezték fel elsőként, így ragadt rajtuk az „óriás" jelző. A nagytestű piton és boafajok 3-5 méteresre nőnek meg. A világ leghosszabb kígyója egy 9,76 méteres kockás piton (Python reticulatus) volt. Az ennél hosszabb kígyókról szóló híresztelések mendemondákon alapulnak. Esetleg egy-egy rossz minőségű fotó, vagy lenyúzott, tehát megváltozott méretű bőr szolgál kétes értékű bizonyíték gyanánt. Testhosszukat tekintve a kockás pitonoktól nem sokkal maradnak el a nagy- vagy más néven zöld anakondák (Eunectes murinus). Az igazán nagytestű matuzsálemek (a kígyók ugyanis egész életük során növekednek) a vadászatnak és az élőhely csökkenésnek "köszönhetően" ma már nem kerülnek kézre.
Az óriáskígyók zöme általában 1-2 méteres testhosszúságot ér el. Kifejezetten kistestűek az Ausztráliában honos törpepiton fajok (Antaresia sp.), az észak-amerikai rózsaboák (Lichanura sp.) a gumiboa (Carina bottae), és a homokiboák (Eryx sp.) csoportja, melynek számos faja a földalatti életmódra tért át, valamint a ma már önálló családot alkotó Földiboafélék (Tropidophiidae). Az itt felsorolt nemzetségek, családok képviselői ritkán haladják meg az 50 cm-es testhosszt.
Az, hogy ezeket a meglehetősen eltérő fizimiskájú és életmódú állatokat mégis egymással közeli rokonoknak tekintjük, egy anatómiai jellegzetességüknek köszönhető. Ezek a kígyók ugyanis a testükön hordoznak egy, a gyíkszerű őseikre emlékeztető bélyeget. Kloákájuk két oldalán egy-egy csökevényes, apró lábat, úgynevezett anális karmot találhatunk. Sőt, a fajok többségének törzsén belül a medenceöv és a combcsontok maradványai is megtalálhatók.
Kis túlzással tehát, a pitonokat és a boákat óriás- helyett akár „lábaskígyóknak" is nevezhetnénk. Bár ezek a lábak méretükből adódóan a helyváltoztatásban nem töltenek be szerepet, a hímek azért mozgatni is tudják őket, de ennek jelentőségéről egy későbbi írásban szólunk.